„Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet..”

„Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet..”

(Lakatos Menyhért, író)

Vecsés – Wetschesch

Vecsés város Pest Vármegyében, a budapesti agglomerációban található. Története 1318-ig vezethető vissza a régészeti leletek alapján. A török hódoltság alatt teljesen kiüresedett, újkori története és a város újbóli benépesítése I. Grassalkovich Antalhoz és fiához II. Grassalkovich Antalhoz köthető. 1786-ban 50 családot telepítettek be, köztük 30 német, 10 magyar és 10 szlovák ajkú családot. A sváb családok vélhetően más Grassalkovich telepítésű falvakból és a budai oldalról költöztek be. 1795-ben már 80 család lakta, 9 év múltán pedig gyakorlatilag egységes német nyelvű településsé vált. Később, 1945-ben 300 civilt hurcoltak el málenkij robotra, 1946-ban pedig már 1500 lakost, a vecsési svábok több, mint felét kitelepítették. A lakosságcsere és a magyarosítás következményeként sok sváb család nem merte megtartani családnevét, és azokat németről magyar családnevekre változtatták.

Azonban ezek a tragédiákkal terhelt idők sem tudták megtörni a sváb lakosság lelkét és tradícióikat, családi ünnepeiket, vallásos hagyományaikat mindvégig kitartóan őrízték.

Az 1970-es években már tánccsoporttal is büszkélkedhettek és később templomi kórussal is. Nemzetiségi képviselőjük az első szabad választásokon bejutott Vecsés Önkormányzatába.

Ha Vecsésre gondolunk elsősorban biztosan mindenkinek a híres vecsési savanyított káposzta jut eszébe. A híres fa hordós savanyúságra utaló szimbólum éppen ezért helyet kapott a vecsési német nemzetiségi önkormányzat címerében is, a katolikus hitet képviselő kereszt és a kulturális életüket jelző rozmaring ág mellett.

„Táncoljanak, énekeljenek, ha akarnak!” korszak

Vecsési Német Nemzetiségi Tánccsoport története

1980. februárjában rendezték meg az első svábbált Vecsésen a Ferihegy MGTSZ Kultúrtermében, ahol meghívott fellépő tánccsoportként és vendégként a Soroksári Német Nemzetiségi Tánc Egyesület lépett fel, Manninger Miklós művészeti vezető irányításával. A Vecsési Svábbál olyan népszerűvé vált, hogy azóta is rendszeresen megrendezésre kerül. Az első bálon résztvevőket annyira fellelkesítette a táncegyüttes műsora, hogy már itt elhatározták, hogy létre kellene hozni egy vecsési német nemzetiségi tánccsoportot is. A rendezvényt szervező Vecsési Honismereti Kör tagjai azonnal megragadták a lehetőséget és megosztották az ötletet Miklóssal is.

A csoport lelkes, amatőr, a hagyományaikat híven megőrízni szándékozó fiatalok kezdeményezésére alakult meg, az addigra már országosan ismert koreográfust is meggyőzték a csoport vezetéséről, már csak helyszínt és időpontot kellett találni az együttesi próbákhoz. A csoport támogatója a próba helyszín és az anyagiak biztosításával Dobrovitz József agrármérnök, a Ferihegy TSZ elnöke, valamint a Ferroelektrika Szövetkezet lett.

A csoport létrejöttét a sváb nemzetiséget sújtó, tragikus, világháborús időszak, az azt követő elnyomás, kitelepítés, meghurcoltatás után következő korszak politikai sajátossága is segítette:

„Az enyhülés a Vecsést érintő nemzetiségi politikában az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején volt érezhető. Ezt nevezték a „Táncoljanak, énekeljenek, ha akarnak!” korszaknak” – olvasható Vecsés Német Nemzetiségű honlapján.

Az együttes első bemutatójára igen hamar, már 1980. május 1-én sor került. Ekkor az addig még koreográfiai szempontból fel nem dolgozott lakodalmakon táncolt vecsési táncrendet mutatták be. Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy Tomor Mihálynénak, a hajdani falusi iskolában tanító tanárnőnek köszönhető, hogy az 1950-es években összegyűjtötte a hagyományos sváb táncokat.

Miklós a csoport repertoárjának kialakításához tehát az összegyűjtött anyagból, a táncrend megismerése után, Lábán kinetográfiával készített jegyzetei alapján, az abba oda nem illő részek elhagyásával – pl. a magyar csárdás: „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs” – megalkotta a Vecsési táncok c. koreográfiáját. Ez is igazolja azt a tényt, hogy az egy hazában lévő különböző nemzetiségek hogyan hatottak egymásra, hogyan keveredtek a hagyományaik, jelen esetben a német és magyar táncok vegyítésével. Miklós más szakemberek figyelmét is felhívta a gyűjtött anyagra, így többek között egy soroksári táncház rendezvényre meghívta Martin György néprajzkutató feleségét, Borbély Jolán etnográfust, hogy nézze meg a vecsési táncrend elemeit, mert ez kuriózum volt az akkoriban gyűjtött anyagok között. Ezek közül is érdekességnek számítottak azok a motívumok, melyeket lakodalmakon táncoltak az idős asszonyok, sántítós lépésekből állt, neve vélhetően Öregasszonyok tánca volt.

A csoport munkájához már csak a zenekari kíséret hiányzott. Sajnos az akkor vecsésen működő nagylétszámú fúvós zenekar nem tudta vállalni a feladatot, így Miklós a soroksári csoporttal együtt dolgozó Ulmann Zenekart kérte fel az együttműködésre. A külföldi turnékon pedig még a Galambos Lajos féle trió is közreműködött. Későbbiekben pedig a vecsési Brunner zenekar segítette a csoport munkáját.

A táncegyüttes ruhatárának kialakítása Dóróné Zemmel Katalinhoz és Édesanyjához köthetőek, akik otthonról hozták a régi ruhákat és az autentikus viseletek mintájára készültek a fellépő kosztümök. Katalin a Vecsési Nagyközségi Könyvtárban dolgozott, majd a Róder Imre Városi Könyvtár igazgatója lett. Egyik alapítója a vecsési Honismereti Körnek, maga is aktív táncosa volt 2002-ig a csoportnak.

A csoport első sikerét az 1981-es nagykátai Pest Megyei Szövetkezeti és Népi Együttesek III. Találkozójának menettáncban való részvételével érte el, mely táncok előadásáért és a koreográfiák színvonaláért Nívó-díjban részesültek.

Számtalan lehetőség nyílt meg az együttes számára mind a hazai, mind a külföldi fellépések tekintetében. Rendszeres résztvevői lettek a hazai svábbáloknak, több alkalommal turnéztak Ausztriában, Németországban (Ulm, Herrenberg), Szlovákiában és Romániában.

Sajnos Manninger Miklós 1983-ig tudta csak a tánccsoport vezetését vállalni, mivel a többi táncegyüttesének próbái és fellépései – Törekvés Táncegyüttes, Soroksári Német Nemzetiségi Tánc Egyesület, Solymári iskolai tánccsoport – szinte teljesen lefoglalták minden idejét.

Azonban, hogy a csoport ne maradjon vezető nélkül, Miklós a Honvéd Művészegyüttesből is ismert Tarnóczai Zoltánt ajánlotta maga helyett, aki művészeti vezetőként végig a csoport mellett maradt.

A tánccsoport sajnos 2013. április 27-én, 33 évig tartó működés után megszűnt, azonban ezen időszak alatt folyamatosan tökéletesítették a tudásukat, melynek számos eredménye lett:

    
• 1996 - szekszárdi Német Nemzetiségi Tánccsoportok XII. Fesztiválja – Nívódíj
    
• 2000 - ráckevei minősítő verseny - „minősült” elismerés
    
• 2005 - Vecsés Város Önkormányzata által adományozott PRO URBE kitüntetés
    
• 2006 - a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség által meghirdetett minősítőn „kiválóan minősült” elismerés

A tánnccsoport a 30. jubileumi műsora alkalmából - nagy sikert aratva - adta elő Manninger György Gyulai németek, valamint Manninger Miklós Vecsési táncok c. koreográfiáját.

Ma már számos más néptánc csoport is működik Vecsésen, azonban elévülhetetlen eredménye a Vecsési Német Nemzetiségi Tánccsoportnak, hogy megmentették és a jövő generációja számára megőrízték a csoport megalakulása előtt már csak néhány lakodalomban táncolt vecsési táncrend szerinti táncmotívumokat, azokat Manninger Miklós koreográfiáiban dolgozta fel, a csoport előadásában pedig videó felvételeken is megmaradhattak.

Források:

    
• Szalai Vincével készült interjú – Vecsési Német Nemzetiségi Tánccsoport tagja
    
• Bihari Zoltán – Mi, svábok c. kötete – 2020. 164. o.
    
• https://www.wetschesch.hu/hu/egyesuletek-csoportok/nemet-nemzetisegi-hagyomanyorzo-tanccsoportet Nemzetiségi Hagyományőrző Tánccsoport (wetschesch.hu)
    
• Gál István - Vecsési Tájékoztató, 2013. Június