Testing

Bodrogi Csongor felelevenítette a gimnazistaként átélt olvasmányélményeit és az akkori benyomásait, illetve a csodálatot, amelyet Kovács András Ferenc versei ébresztettek benne:

KAF-ra még gimnazistaként úgy bámultam, mint a nagy felszabadítóra. Íme, a szabadversek korában is föl lehet eleveníteni antik strófákat, lehet rímes verseket írni (hát még milyen rímekkel!), a költészetben mindent szabad, és minden lehetséges. (A sánták járnak, a vakok látnak, ahogy Pilinszky írja.) Ma már persze tudom, hogy a nagy formaművészet voltaképpen egyszerűen csak nagy művészet: minden igazi költő megteremti a maga formáját, formáit, és ebbe több minden tartozik, mint a ritmus vagy az időmérték. KAF is egy külön világot teremtett, saját csillagzatokkal, bolygókkal és kontinensekkel. Hadd búcsúzzam most tőle legnagyobb kedvencemmel, mely sokszor sok helyre elkísért. Kísérje őt is immár az, akit Christophorus kísért.

Álljon hát itt ez a vers is:

És Christophorus énekelt

vinnélek át a mély vizen

nyakamban ülnél vállamon

segíts vad árba szállanom

vinnélek át a mély vizen

mint csillagot nagy éj viszen

mint szél nyaraknak illatát

miként rügyecskét ringat ág

hordozlak mint a fájdalom

vinnélek át a gyors vizen

nyakamban ülnél vállamon

segíts sodrásban állanom

vinnélek át a gyors vizen

mint mindenséget sors viszen

miként rügyecskét ringat át

halálom rajtad villan át

ha gyermek még a fájdalom

vinnélek át a mély vizen

nyakamban ülnél vállamon

segíts sodrásban állanom

vinnélek át a mély vizen

mint szívverést ha vér viszen

miként rügyecskét ringat ág

ha semmiségbe illan át

a súly a sodró fájdalom

vinnélek át a gyors vizen

nyakamban ülnél vállamon

segíts vétkemtõl válanom

vinnélek át a gyors vizen

mint teljességet torz viszen

úgy hordanálak vállamon

ringatva mint a fájdalom

miként rügyecskét ringat ág

mint szél a széna illatát

vak űr szülötte csillagát