Rendhagyó orgonák a XVI. századi Itáliában
Girolamo Diruta szülőföldje, a közép-olaszországi régió, valóságos orgona paradicsom volt a késő reneszánsz kor idején. Ezeken a vidékeken külföldi orgonaépítők is megjelentek, akik tarsolyukban, Itáliában még nem látott, modern technikai újításokat hoztak magukkal, melyet Diruta is megemlít művében
Kapcsolódó személyek:
Az MMA ösztöndíj támogatásával készülő, Il Transilvano reneszánsz kori orgonaiskolát feldolgozó könyv újonnan megírt fejezete az olasz reneszánsz orgonák technikai tulajdonságaival foglalkozik.
Manapság, az olasz orgonákkal kapcsolatban, a klasszikus, egymanuálos, rövid oktávos hangszer képe él bennünk, azonban a XVI-XVII. században ez nem volt ilyen egyértelmű. Ebben a korban néhány északi mester is működött Közép-Olaszországban, azon belül főként Umbria tartományban és Rómában.
A flamandok, az itáliai mesterek hangszereitől eltérően, különleges, koncertáló regisztereket is beépítettek orgonáikba, melyek képesek utánozni bizonyos hangszerek és az emberi énekhang tónusát. A kornett, svájci síp, trombita, harsona, hegedű és egyéb „imitáló” hangszínek mellett előszeretettel építettek monumentális, több manuálos hangszereikbe szokatlan hangeffektusokat is, mint madárcsicsergés, kukukk, csörgő, tücskök. A különösen kedvelt dobpergés effektust két, vagy több, szekund távolságot megszólaltató hosszú síp együttes megszólaltatásával idézték meg. Ez a mély tónusú, morajló hatás kiválóan szolgált például a battaglia, vagyis a csatajelenetet megszólaltató orgona improvizációkban.
Diruta, az Il Transilvano bevezetőjében három orgonát is megnevez, melyek mind külföldi orgonaépítők, ma már nem létező remekművei voltak. Építőik közül a legfontosabb mester Vincenzo Fiamengo, azaz a párizsi származású Vincenzo Fulgenzi, aki a gubbiói San Pietro templom, és az orvietói dóm roppant méretű orgonáit építette.
A gubbiói San Pietro templom hangszeréről, a templom egykori orgonistája, Adriano Banchieri így ír Conclusioni nel suono dell’organo (Bologna, 1609) című írásában:
A Vincenzo Fiamengo által épített két orgonából az egyik, az orvietói katedrálisában lett felállítva, amin Gio.[vanni] Pizzoni játszik, míg a másik a gubbiói San Pietro templomban van, ahol Crisostomo Rubiconi az orgonista. Mindkét hangszer hatalmas elismerést érdemel, különösképpen a San Pietro-é, melynek a 12 szokásos orgonaregiszterén túl, ugyanennyivel több olyan hangszín gazdagítja megszólalását, melyek képesek a fedett és nyitott fuvolákat, kónikus fuvola, svájci sípot, regált, harsonát, tölcséres trombitát, az emberi hangot, kornett hangot, mélyhegedűt, dobot, tremolo-t és madárcsicsergést utánozni. Ezek az imitációk oly tökéletesen sikerültek, hogy sok idegen virtuóz meghallván ezeket, bizony nem tudták eldönteni, hogy valóságos hangszereket, vagy művi megszólalást hallanak. Biztosan állítom, hogy ezek a regiszterek más orgonákban csak nagyon ritkán fordulnak elő, továbbá hihető dolognak tartom, hogy ezeknek a feltalálója maga Fiamengo.