Az "Il Transilvano" című reneszánsz kori orgonaiskola második részének fordítása
A híres orgonaiskolának a folytatása fontos elméleti kérdésekkel foglalkozik. Ez a mű kiegészíti az 1593-ban kiadott első rész anyagát, és segítségével a kor orgonistája minden szükséges mesterségbeli tudást magévá tehetett.
Kapcsolódó személyek:
Girolamo Diruta, az Il Transilvano reneszánsz kori orgonaiskola második részét (1609, Velence) már nem Báthori Zsigmondnak, hanem (a dialógus szereplőinek megtartásával) Eleonora Orsini toszkán hercegnőnek ajánlotta, aki érdekes módon, 1591-ben még az erdélyi fejedelem kiszemelt menyasszonya volt. Szamosközy István történetíró (1570-1612), Báthori Zsigmond kortársának a feljegyzéséből tudjuk, hogy a lánykérés nem jöhetett létre, mivel a fejedelmi követ, Jósika István kancellár késve ért Firenzébe, és a lány addigra már férjhez ment. Azt is megtudjuk a Szamosközy István történeti maradványai című műből, hogy az olasz hercegnőt „…felette igen kedvelte és szerette Zsigmond, ugyannyíra, hogy az ábrázatjának tábláját is vele hálatta”, vagyis a portréját a hálószobájában tartotta. Az Il Transilvano bevezetőjéből kiderül, hogy Diruta mester, aki időközben a gubbio-i dóm orgonistája lett, betegség miatt éveket késlekedett az új kötet kiadásával.
Az Il Transilvano második része négy könyvre van osztva, melyek a diminuált intavoláció, vagyis a virtuóz zeneművek partitúrából orgonakottába való átírását magyarázza, továbbá az ellenponttan, a transzponálás szabályait, és a liturgikus orgonajáték kézikönyvét tartalmazza.
Az ösztöndíjas időszak 2022-es év első harmadának a célkitűzése, a Seconda Parte del Transilvano könyv lefordítása olaszról magyar nyelvre.