Bemutatkozás
1972-ben születtem, egy bükkaljai kis faluban, Kisgyőrben nevelkedtem. Iskolás koromtól foglalkozom néptánccal, népzenével, népi kézművesség több műfajával. A néptáncainkat 17 éves korom óta tanítom és népdalainkat, népzenénket is napi szinten használom. Középiskolai tanulmányaim után a miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának gyűjteménykezelője lettem, jelenleg is itt dolgozom. Munka mellett több végzettséget szereztem és több alkotó közösségnek voltam a tagja, a vezetője. Legjelentősebbnek az egri Lajtha László Néptáncegyüttes vezetését tartom. Évtizedekig voltam a miskolci, az egri táncházak házigazdája. Jelenleg is rendszeres közreműködője vagyok számos borsod megyei és a miskolci táncházaknak. Tánccal, tánctanítással a fél világot beutaztam Svédországtól Ausztráliáig. 2000-2019 között az Agyagbanda vezetője, dobosa voltam. A munkám, a hivatásom, a hobbim, a szenvedélyem mind összefüggenek. A falusi kultúra minden elemével szívesen foglalkozom. 2015-től folytatok a munkám mellett egy kutatást, amely egy elfelejtett státuszszimbólum, a pitykegombok vizsgálatára irányul. Ez a téma a magyar viseletkultúra területén fehér foltnak számít. A pityke a késő bronzkortól napjainkig szinte folyamatosan kimutatható viseleteken, amely nagyon gazdag formai, díszítménybeli változatokban jelent meg a különböző korok, különböző társadalmi rétegek ruházatán. Ezzel szemben az érintett tudományágak szakirodalmában, úgymint a régészeti, történeti, művészettörténeti és néprajzi publikációkban csak elszórtan és esetlegesen bukkannak fel pitykére vonatkozó adatok. Már az eddigi szakirodalmi, levéltári, múzeumi, valamint magángyűjtői körökben történő kutatásaim alapján is elmondható, hogy a különböző anyagú, minőségű és díszítésű pitykegombok kikristályosodott magyar jegyeket hordoznak, valamint hogy egyes típusok elterjedése lokálisan jól körvonalazható. Feldolgozásuk interdiszciplináris eredményekkel kecsegtet.